The Mary Onettes: Love’s Taking Strange Ways (2012)
producer: d. lissvik (studio, el perro del mar, taken by trees, young galaxy)
az egyik kedvenc svéd zenekarom nagyon durván szintet lépett.
látom, hogy nagyon kevés itt az okoskodás és a megfejtés a lana del rey album körül, úgyhogy idemásolom azt, amit zombie benedeknek írtam: “rettenetesen kellemetlen az egész, de mégis perverz módon tetszik, mert kicsit olyan, mintha egy olcsó lotyó mellém ülne a pultnál és mindenáron sexelni akarna velem, én meg mondanám hogy “nem, nem, nekem barátnőm van, meg különben is”, ő meg csak csücsörítené a száját.”
hát ennyi.
klag:
alig várom hogy ezt a sztorit ordítva elmesélje a következő buliban, még sokkal több szerkesztőségi tagot megnevezve, mint akinek egyébként köze volt az egészhez!
Ha nem lépsz túl lassan azon, hogy Szűcs Gyula filmkritikáit sokkal többet olvassák, mint a tiéidet, akkor rosszabb leszel, mint fuckyeahindex.
inkább azt mondd el, mit mondott a spirk amikor fel akartad venni a mellényt!
(Source: kosullo)
Igazi dráma a szerkesztőségben.
A képen az a pillanat látható, amikor átdtam Gera “Szarzó” Zolinak az Egymillióan a Minőségi Szóviccekért Társulás vándor szégyenmellényét, és Zenito épp azt hiszi, tényleg ő hordhatja egy hónapig. Pár másodperc múlva ugyanis kiderült, hogy csak február elsejétől az övé a cucc, így vissza kellett vennem tőle. Erről a pillanatról nincs fotó, mert nem akarok síró férfiakat mutogatni.
A mellényt azért kapja majd meg, mert egy nemzet színésze-threadben a Bohus azt írta, hogy “(…) és deutsch agyában az is ott van, hogy mi azt sugalljuk, hogy ezért a pénzért sztankay valószínűleg eltette láb alól garast”, mire a Zenito rávágta, hogy “Azt úgy mondják, hogy a fogához verte.”
alig várom hogy ezt a sztorit ordítva elmesélje a következő buliban, még sokkal több szerkesztőségi tagot megnevezve, mint akinek egyébként köze volt az egészhez!
sziasztok, itt egy kép arról, ahogy terry richardson éppen kúrja juliette lewist, sziasztok!
